Merre van előre.....................Te "vágod"?................Ők igen!

Már már azt hinné az ember, hogy semmi nem tudja überelni az életét, hiszen megannyi szavakba nem önthető dolgot él át itt az aki egy köszönésnél hosszabb időt is eltölt...........de megint tévedtem.

A sors kegyetlen fintora megint rámmosolygott és mellém szegődtetett két teremtményt..........tettükért cserébe kénytelenek felvállalni kilétüket....konkrétan Karambola és Szamóca követtek el egy aljas felindulásból, bár ártatlan, nem tervezett köntösbe bújtatott merényletet, szerény személyem ellen!! :)

Kezdjük az elején.

Hosszas töprengés és megannyi tétovázás frigyéből született meg az a gyermeteg gondolat, hogy "gyere bodri kutyám, szedd a sátorfádat"...azaz elbútoroztunk. Mit sem törődve, és magunk mögött hagyva az örömlányok által népesített téglahalmokat, - itt Máltán, háznak nevezik - felkerekedtünk és új bázist találtunk a csapatnak. Kezdeti stádiumát tekintve, ez egy egyszerű és könnyen kivitelezhető dolognak tűnt, én naív!!! De nem győzöm hangsúlyozni, hogy Máltán vagyunk. De nekem ez már nem elég, kellett, hogy útitársakat rakjak zsebre és közös egységet alkotva tegyük meg fenyegető lépéseinket az új hon feltérképezéséhez. Csak utólag jöttem rá, hogy ezen fenyegető jelző csak rámnézve volt az, de ne szaladjunk előre. Már csak azért sem, mert Kara és Szamo erre képtelenek......ahogy azt szintén megtudtam! :)

Lefolyását tekintve, a lakás és elhatározás, hogy "igen, ez az, ez kell nekünk" gyors, módszeres, ellentéteket nélkülöző, mondhatni harmónikus és gyors megállapítás volt. (miért nem volt ez gyanús, na mindegy)

Magunk mögött tudva a friss élményeket, a kis gyümik felvetésére, gondolkodás nélkül bólintottam rá, miszerint, látogassunk át az ő MÉG szerénynek sem mondható odujukba, hiszen ők ez eddig egy másik obijektum statisztikáját erősítették. Menjünk, ne habozzunk, az idő szép, a kedv, ragyog, ....hajrá.Általuk nem sok alkalom és ott eltöltött idő sem tudott útánamnyúlni és fejbekólintani, hogy figyelj oda öreg, így nekivágtunk.

Mondanom se kell, hogy mint minden rendes horror film az unalmas eseménytelen felvezetés itt is rendre megvolt, ők ketten elöttem sétáltak, az utca zajából csak a néha felsikoltó nevetések kapaszkodtak bele a fülembe, melyeket mögöttük bandukolva a már megszokásból táplálkozó közönnyel tudtam kezelni. Csak pár alkalommal kellett praktikát alkalmaznom, azokra az esetekre, ha ezek a megkapaszkodó hangmorzsák civilizáltság mentes formát öltöttek, a közöny és nem ismerem őket arckifejezés láthatalan fágylába temettem arcomat.

Itt a part, sétálunk, egy poén (fágyol fedi arcomat), elfordultunk balra, sétálunk, itt is van egy pizzas, sétálunk, ott a buszmegálló, sétálunk........sétálunk, elfordultunk jobbra, sétálunk, menjünk át a másik oldalra, most megálltunk, sétálunk, sétálunk, SÉTÁLUNK.................................khhhhmmm - mondtam elcsukló hangon -

Fontos gondolataimba merülve "két sarok között 4 villanyoszlop, kettő között kb 10 méter, tehát a két sarok között kb 30 méter van....miért kell ehhez másfél perc gyalogolva, egyedül elég 20 mp" egymondatfoszlány ráz vizza a realításba......."tudok egy rövidebb utat, erre levághatjuk" szavak hagyták el Szamóca száját. Arcomat takaró fáfylamat egy határozott és karakteres smile szakította át. Nosza, akkor gyerünk, azt mondták 20 perc után, hogy még 10 perc az út, ennek kereken 30 perce.

Nem vágtam, hogy amit ők vágnak, az valójában, csak látszólag levágás, lényegében, csak engem vágtak át, és az életemből egy ötévet!

Egy sarok erre, két utca arra, tétovázó másodpercek a következő egymást követő néhány sarkon, "itt kell lennie egy iskolának, még két sarok, ácsi - ácsi, vissza kettőt. Újratervezés!!! Előre, balra, vissza, jobbra, ott egy vodafone, most már közel vagyunk ...."max én a halálomhoz". Egy sarok,....egy komolyabb időegységet igénylő sarok!!! Felötlött bennem, hogy ez a járdasziget, egyben az elveszett lelkek lakatlan szigete is. Majd arra leszek figyelmes, hogy Szamóca balra kezdi meg lépteit szedni, miközben Karambola Szamóca lépteinek ritmusára, hasonló sebességet gyakorolva ellenkezőleg indul meg.  Na fain, a pasas meg csak figyel a kövön. Már megint....mosdmár másodszor is meg kellett, hogy szólaljak......Khmmmm!!!!!!!

Észrevettek.

-Ti tudjáktok, hogy merre laktok? (kérdeztem bután)

-Persze, valahol itt kell lennie! (válaszolta a gyümölcs kórus)

-Akkor merre? ( kérdeztem bizakodva)

-Ő........(feltörő,magabiztos Szamóca)

-Hááát, szeriiintem...(határozott,érces Karambola)

-Á, ezt nem hiszem el..(szuicid hangleejtésű reakcióm)

Hoppá.......ott a suli!

De ha ennyire biztosak voltak benne, hogy a suli mellett van, és tényleg az a suli, miért kellett körbesétálni!!!???? Ekkor már úgy voltam vele, hogy nem kreaálok beszólásokat, hangot meg pláne nem adok neki, ugyanis kellett az energia összpontosítás arra, hogy ebben a remek nyári napban ne haljak szomjan. Spórolnom kellett a szavakkal, mert csak fokoztam volna a szomjúságérzetemet, hisz minden egyes kimondott szó alkalmával temérdek forrólevegő áramlik be a szervezetbe és egészségi állapotomat rúgdosta volna a szomjhalál szakadéka felé!!

Emlékszem mozizós pályafutásomból........a Titanic és a Ryan Közlegény megmentése is terjedelmét tekintve, több moziban is szünet beiktatásával került levetítésre. Látszik, hogy csak ócska, harmad kategóriás szerepet osztott rám a sor. Nekem egyszerre kellett megkűzdenem minden elemmel. Szünetem is csak pár secundum volt, épp csak amennyi időre eszméletem vesztettem a tűző napon, ahogy térképészeti felmenőkkel nemrendelkező gyümikéim az utolsó kereszteződés által nyújtotta lehetőségeket taglalták.

Megtaláltuk!!!!!! Bár pontosabban úgy hangzik: A HÁZ MEGSAJNÁLT MINKET ÉS MEGTALÁLT!!!

Kalandos utunk tortúráját csak a vacok nyujtotta hangulata tudta még jobban torzítani, így nem is időztünk ott sokat.

(ááááááá, hát mégis, hát itt is van szünet, vagyis ez volt az, a pár perc a vacokban, hisz innen még haza is kell menni! Kevésbbé nagyképűen fogalmazva, haza is kell találni)

Megedzett az ide, mivel nem tűnt veszélyesnek ezt követően az oda. Viszonylag simán ment. Bár a buszra várni kellett, mer Karambola nagy és sűrű feketéjét, illetve Szamóca duzzadó és morózus rózsaszínűjét az első sofőr nem engedte felszállni! Itt most a böröndökről tettem említést, mielött a lázasabb gondolatvilággal rendelkező olvasók messzire gombolyítanák a sztori fonalát!!!!

Konklúzió: Ha Karambóla és Szamóca valamit leakar vágni, csak akkor szabad elhinni, ha a kezükben látsz egy ollót. Ellenkező esetben, tettesd magad süketnek, vagy jusson eszedbe hirtelen, hogy fontos dolgod akadt!!!

Levágtuk sztori, vágatlan vezióban így festett!!!! (Máltán)

 

 

 

Oldal: Vágod!?
GONDOLATOK-KÉPEK-INFORMÁCIÓK MELYEK ÉLETEM KÍSÉRIK - © 2008 - 2024 - adonosz.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat